Van nékem egy arcom, ő nekem a világ.
Dolgozik a drága, nem sérti a szilánk.
Van nékem egy titkom, nálam ő a lélek,
Sírdogál az néha, mikor nyugovóra térek.
Ám van nékem egy csikóm, ő a szellem,
Messze röpít héjja!, bármikor is kérem.

Bemutatkozás

Lassan több mint kilenc éve foglalkozom az emberi lélekkel. Korábban is érdekeltek viselkedésünk érzelmi oldalai, és szerettem megfigyelni, hogy

Miért vagyunk indulatosak, hogy legszívesebben felrobbantanánk a világot?

Miért vagyunk elkeseredve, hogy érezzük ránk omlik minden, pedig szinte semmi sem változott?

Miért vágyunk máshová onnan ahol vagyunk?

Miért félünk, akarunk, vágyunk, törekszünk? Honnan jön mindez?

Korábban sokszor futottam bele abba, hogy önkéntelenül is rátapintottam barátaim, szeretteim, kollégáim „gyenge pontjaira”. Megéreztem azt, amit tagadtak maguk előtt. Nehéz volt ekkor hallgatnom, mert legtöbbször bekövetkezett utólag az, amitől tartottam.

Lassan rájöttem, hogy mind egyformák vagyunk, mind ugyanazt éljük meg, és ezt lassan nyolc milliárd különböző módon. Mert mikor megszületünk, mindannyian „üresen”, egyformán kezdjük, de minden egyes, testben töltött másodperccel különbözővé válunk. A külvilág formál mindannyiunkat, és minden egyes rezdülése lenyomatot hagy bennünk. Élmények, fájdalmak, hatások és csalódások mondják meg, hogy kik vagyunk. De valóban így van…? Az aki bent lakozik, akit néha megláthatunk pár pillanatra, nem létezik mindentől és mindenkitől függetlenül?

Hosszú évek óta kutatom, hogy hol veszítjük el igazi énünket. Hol térünk le arról az útról, ahol még boldognak éreztük magunkat. Hol kell megkötnünk azokat a kompromisszumokat, amit úgy hívunk, hogy megfelelünk a világnak. Megfelelünk, mert nincs lehetőségünk változtatni. Lassan, vagy talán épp túl gyorsan olyanná válunk, aki már csak két dolgot tesz. Menekül a szenvedéstől és kergeti a boldogságot. Én magam pár éve vettem egy nagy levegőt, és megálltam. Kiléptem a mindennapokból, hogy végre megkeressem kicsoda is vagyok valójában.

Mindenkinek ott a lehetőség, hogy sokfelé hasadt énjét egységbe varázsolja. Hogy testét, lelkét és szellemét egyben érezze. Hogy napi küzdelmei, érzelmei és nem magyarázható véletlenei eggyé váljanak, értelmet nyerjenek. És mindehhez nem kell hozzá feladnia addigi életét, csupán hagyni, hogy megmutassák azt, akit mindig is keresett. Azt, aki ott van belül, de sosem engedte szóhoz jutni.

ESETEK

Szept 30 2018

Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.

Felfigyeltem arra, hogy a hozzám közel állok érzelmei fizikai hatást gyakorolnak testem adott pontjaira. A csakrákról rengeteget lehet olvasni, én a jó műszaki emberhez méltóan a „hiszem, ha látom” elv alapján, és a darabokra szedem, hogy megérthessem mentén haladtam. 

Szept 30 2018

Csakrák kicsit másképp - Második fejezet.

Talán a gyökér csakra az egyetlen, ahol még nem jelentkeznek azok a gondolataink, vagy emberi szemszögből nézve szándékaink, amik árthatnak másoknak. Mert ahogy feljebb kúszok a köldök magasságába, már olyanokról kell beszélnem, amikhez már tudatos, és egyben nem kellemes érzések társulnak.

Szept 29 2018

Csakrák kicsit másképp - Harmadik fejezet.

Ha megnézünk egy természet filmet, ahol valaki mindig menekül másvalaki elől, vagy védekezik ellene valami tüskével, méreggel, szarvval, színnel vagy mérettel, akkor jobban megérthetjük, hogy ez mindennek és mindenkinek a legősibb ösztöne. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az egész bolygó egymásra épül.

Szept 29 2018

Csakrák kicsit másképp - Negyedik fejezet.

A szívvel jó érzés foglalkozni. A szívben van a szeretet. Mindenhol ezt írják, és külön öröm volt ezt a testi területet dekódolni. Ez a csakra a kedvencem. 

Szept 28 2018

Csakrák kicsit másképp - Ötödik fejezet.

A homlok csakra, vagy másképpen a harmadik szem nálam nem egy "másik" világra nyit kaput. A korona csakra pedig, mégha oly sokféleképpen is szokott jelezni, egyelőre egyetlen dolgot engedett azonosítani.

Aug 18 2018

Mikor nem tudom, hogy hiányzik valami.

Szomorú, kegyetlen történeteket hall az ember. Mikor a nő, ki nagyon szeretne gyermeket, mikor  már mindene megvan ahhoz, hogy képes legyen gondoskodni is róla, mikor szerető férje van, egyszerűen nem tudja kihordani a magzatát.

Aug 13 2018

Mikor kevesebbnek tartom magam, de ezt önzetlenségként élem meg.

Miért gondolom, hogy mások élete, kérése fontosabb nálam? Hol a határa az önzésnek, és az odaadásnak? 

Aug 07 2018

Hogyan mondod el valakinek, hogy akkor talál békét, ha lecsendesedik….?

Sok gondolat, állandó cselekedni akarás, indulatosság, könnyű ítélkezés, erős igazságérzet, és természetesen megsértődés. Persze mindenki tudja, hogy ez az egónk, de mégis hogyan veszel rá valakit arra, hogy lassuljon, finomodjon, lássa a többieket is, de úgy igazából észre vegyen másokat is saját magán kívül? 

Aug 02 2018

Mikor nem tudom, hogy menekülök, méghozzá saját magam elől.

Sokunkban van megfelelési kényszer. És sokunkban az énképünk átalakul egy vágyott, illetve egy mások által elvártnak gondolt hamis képpé. Lassan vagy   meghasadunk, vagy elfelejtjük kik is voltunk valójában.

Aug 01 2018

A gyerek, aki nehézzé teszi az életedet

Egy gyerekről nem mondhatod, hogy „hozott valamit”. Valamit, ami korábban ilyenné tette. Olyanná, hogy nem hall meg téged, nem tudsz sehogyan befolyással lenni rá, egyik pillanatban angyal, másikban ördög.

Kapcsolat

Ha véleményed van, hozzászólnál, esetleg megosztanád saját történeted, add meg adataid.

Név  
E-mail  
Üzenet