MERŐLEGES.HU

Újra megint meghosszabbítva a bezárásom. ÉS megint újra reménykednem kell, hogy nemsokára vége. ÁTKOZOTT MUTÁNSOK!

https://www.youtube.com/watch?v=jSLyo3w6n68&ab_channel=P%C3%A9terH%C3%A9ty

Az emberi elme mindig megkülönbözteti önnön magát, hogy igazolhassa létjogosultságát. Mindig mindenhol csinál valamit, csak ne kelljen megállnia. Mert a mozdulatlanságban rázúdulna, hogy nincs miért maradnia. Minden ragaszkodása csupán a saját FÉLelme, hogy EGYEDül van.

Itt van az ősz, itt van újra, s szép mint mindig én nekem. De valójában sosem szerettem :-).

Egész életen át kereshetem létezésem értelmét, találhatok is rá sok különböző választ, lehetek tőlük elégedett, boldog, nyugott, mégsem kapom meg azt, amire igazán vágyom.

Logikusnak tartom, hogy rend a lelke mindennek. És aki nem ért ezzel egyet, az nem logikusan gondolkodik. Sőt! Talán nem is gondolkodik!

Buddháról talán lehet állítani, hogy az értelme által érte el a megvilágosodást. Jézusról pedig, hogy a szenvedései által (miatt) nem volt szükséges többé inkarnálódnia. 

Furcsa grimasza az életnek, hogy azt a tükröt tartja elénk, amit legkevésbé akarunk. 

Összvissz válgás a felemked djéből

Nézem, ahogy szép lassan megnyugszik minden. Szeretnék abban hinni, hogy ez a „kényszerpihenő” tartós változást hoz a világunkba. 

Hullámlovasok. Sosem álltam deszkán, de mindig csodáltam azok bátorságát, akik a tajték előtt pár méterre őrült robogással próbálják legyorsulni a mögöttük zúduló sok tonna vizet. Az biztos ám, hogy jó érzés lehet a hullámok hátán lovagolni, és az is biztos, hogy jobb, mint életem hullámait minduntalan megélni. 

Egy kis statisztika az ismert nagyobb pusztítást végző járványokról az elmúlt kétezer évben.

Milyen szerencsés ember vagyok, hogy minden megadatott nekem.

https://www.facebook.com/meroleges.hu/videos/1849707685163050/?modal=admin_todo_tour

Sokszor elgondolkozom azon, hogy az 1930-as évek elején vajon tudták-e az emberek, hogy teljes sebességgel robognak egy újabb pusztító világháború felé. Biztos voltak páran, de ők kevésnek gondolták magukat. Hisz egy fecske nem csinál nyarat. De kettő se....

Egyszer született egy gólya, aki semmiben nem különbözött a többi gólyától.

Ti milyen megszokásokat ismertek, amik észrevétlenül természetessé váltak? Nekem ezek jutnak az eszembe.

Dimenzió váltás. Mikor először hallottam ezt a kifejezést, világvégének hívtam. Aztán helyre tettek, hogy ez egy szemléletváltás, ami persze az egész bolygóra kiterjed, és egyáltalán nem kell, hogy ez újabb evolúciós lesöprést jelentsen.

Félelem, vagy ösztön. Nem tudom melyik az, ami oly tökéletesen, ugyanakkor észrevétlenül egy tökéletes fogaskereket gyárt belőlünk.

Testünk egy tökéletes jelzőrendszer. Tükrözi gondolatainkat, félelmeinket, megélt problémáinkat, különösképpen azokat, amikről nem akarunk tudni .

Talán a gyökér csakra az egyetlen, ahol még nem jelentkeznek azok a gondolataink, vagy emberi szemszögből nézve szándékaink, amik árthatnak másoknak. Mert ahogy feljebb kúszunk a köldök magasságába, ott már tudatos, és egyben nem kellemes érzések jelentkeznek.

Ha megnézünk egy természet filmet, ahol valaki mindig menekül másvalaki elől, vagy védekezik ellene valami tüskével, méreggel, szarvval, színnel vagy mérettel, akkor jobban megérthetjük, hogy ez mindennek és mindenkinek az egyik legerősebb ösztöne. Úgy is lehet fogalmazni, hogy az egész bolygó a harc alapján épül egymásra.

A szívvel jó érzés foglalkozni. A szívben van a szeretet. 

A homlok csakra, vagy másképpen a harmadik szem nálam nem egy "másik" világra nyit kaput. A korona csakra pedig, mégha oly sokféleképpen is szokott jelezni, egyelőre egyetlen dolgot engedett azonosítani.