3. sebesség: a háború

2022 márc 29.

Nemrégiben végre újra szabad lettem. Nem is értem mi történt, de ez igazából nem is érdekelt. Most már maszktalanul, oltásokkal vagy anélkül, igazolvánnyal vagy anélkül, végre újra minden a régi.

3. sebesség: a háború

Végre élhetem megint az életem. A megszokott életritmusom helyreáll. Enyém a világ ha fiatal vagyok, enyém a családi boldogság ha középkorú vagyok, enyém a stabilitás ha deres a halántékom, és enyém a biztonság ha nyugdíjas lettem. Bulizok és divatozok, gyermekről gondoskodok és új autót veszek, utazgatok és már nyaralót is veszek, kapálgatok és unokázok. Vagy mégsem...?

Fiatal vagyok, és eltűnik a jövőm. Szüleimnek már nincsen pénze, szeretőimnek szegény vagyok, munkahelyemen csak öt év múlva lesz fizetés emelés. Középkorú vagyok, és szétesik az életem. Retteghetek, hogy elfogy a benzin, félhetek, hogy hiánycikk a csirkemell, remeghetek, hogy értéktelenné válik a pénzem. Deres a halántékom. A párkapcsolatom kiüresedik, a vagyonom semmivé foszlik, a megélhetésem bizonytalannak tűnik, a szomszédaim az ellenségeimmé válnak. Nyugdíjas vagyok. A gyerekeimet félni látom, a vagyonomat nyugdíjamat veszni érzem, egyre többet az életem végére gondolok.

Hát mi folyik itt...??

Pedig én mindent elfogadtam. Nem érdekelt, hogy egy hónappal korábban még erőszakkal oltották a tanárokat, hogy fizetés nélkül kirúghattak bárkit a munkahelyéről, hogy elítélték azokat, kik nem kértek vakcinát. Nem érdekelt, hogy mi van a szomszédomban, hogy mi zajlik a közelemben, én elfogadtam a világot úgy ahogy van. Sosem kerestem a bajt, elég volt nekem a saját problémám.

Akkor miért bánt ez a világ...???

Háború, menekültek, erőszak. Már a szomszédban kopogtat a rettegés. Meg itt lebeg a 30%-os infláció, az elszabaduló élelmiszer árak, a nemsokára várható benzinár katasztrófa. Megszűnik minden, ami eddig biztos volt.

Hát mit vétettem...???

Azt rontottad el, hogy behunytad a szemed. Hogy a saját pici világodból nem voltál hajlandó kinézni. Azt hitted, hogy amit eddig felépítettél az elég lesz egy életre. Hogy az az élet maga. Mint a hörcsög, aki a ketrecében összetúrja a forgácsot, hogy alábújhasson. Még mindig azt gondolod, hogy gondoskodik rólad a jóságos nagybácsi, állambácsi, hit, remény, Teremtő, bárki, aki majd megszokottan eltakarja előled a csúnya világot. De ez valójában egy cukrosbácsi volt. Akit te teremtettél. Hogy ne kelljen kinézni a mézeskalács házikóból. Bárhogyan is építetted ki a látszólagos békéd határait, fogadtál el mindent, ezeket most átlépik. A biztonsági ajtódat rád rúgják.

DE semmi gond, ezeken is túl leszünk. Hisz már nem tudnak újat mutatni.

Itt van ez az ellenség kép gyártás, nem? Hisz itt Európában kezdett végre kialakulni egy egyensúly pénzügyileg, meg energetikailag. Viszont az USA évek óta próbálja eladni a földgázát sikertelenül. Meg a jó sok modern fegyverét. Most menni fog minden. De ez mind csak egy "picike" tényező, hisz úgyis messze van tőled.

Vagy megint csak ijesztgetnek, ugye? Például, akit eddig nem sikerült megosztani a vírussal, annak most a háború, meg az ELLENSÉG már elég lesz. De ha ez sem elég, akkor a durva áremelkedés, a megszokott kényelem helyetti hiánycikk rettegés, a gondtalan élet helyetti teljes bizonytalanság széjjel fogja zilálni az idegeit. ÉS ez mind csak egy fél éves időszak. ÉS persze Kína kihasználja majd a zavart, és lenyúlja Tajvant, USA összeugraszt mindenkit, aki a dollár kikerülésével próbálkozik (pl. India), és véletlenül lesz egy pakisztáni provokáció...stb. Sok hülyeség.

Úgyis vannak biztos pontok. Van mit tankolni az autóba, mindent megvenni a ’boltba, gáz a kazánba, áram a kapcsolóba, szóval elegendő zseton a kényelemre. Vagy ez is megborul? És akkor lesz egy hangyaboly, akit megpiszkáltak egy bottal? ÉS akkor mikor mindenki ideges, akkor elég egy szikra, és a békét gondosan maguk köré építőket is eléri a „többiek baja”?

Most már tényleg ideje lenne elgondolkodni azon, hogy milyen megszokásokból építettem magam köré a világomat. Mi minden az, amit a múlt sok csapása miatt újra visszaraktam a valóságomba. Amikkel nem néztem szembe. Nem követtem a mottót: „Mindig azt kell tennem, ami a legnehezebb”.

Vagy ez is csak egy illúzió? És ha visszacsukom a szemem, csendben kibírom amíg valójában felébredhetek...?

Címkék: Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.