gyermek

A gyerek, aki nehézzé teszi az életedet

nehéz gyerek

2018 aug 01.

Egy gyerekről nem mondhatod, hogy „hozott valamit”. Valamit, ami korábban ilyenné tette. Olyanná, hogy nem hall meg téged, nem tudsz sehogyan befolyással lenni rá, egyik pillanatban angyal, másikban ördög.

A gyerek, aki nehézzé teszi az életedet

Nem is tudom honnan kezdjem. Az egyik oldalon a szerető anya, aki óvja, félti gyermekét, és legbelül attól fél, hogy olyan lesz gyermeke, mint az apja. Szétmenő család, indulatos, magával törődő apa, gyötrődő anya. Kicsi fiú, ki még nem érti a világot, és másolni próbálja a körülötte levőket. Végül az anyával marad (természetesen), és anyja életébe belép egy másik férfi. Anyja nagyon szereti, és a férfi annak ellenére, hogy nem akar apa lenni, próbálja a gyermeket nevelni. Vannak tapasztalatai, hisz felnevelt már kettőt, de itt sehogyan sem boldogul. Hisz a gyerek, kinek csak az anyja van, úgy érzi, osztoznia kell rajta. Amúgy is sok benne a félelem, sok mindent átélt a válás előtti utolsó években, hát nem akarja elfogadni anyja szeretőjét. A feszültség állandóvá válik. A férfiről is elmondható, hogy erős nála az egó, a fiúnál is látható, hogy örökölte apja pár génjét.

Jól kell ismerni mindenkit, aki a gyermek körül van, aki hatással lehet rá ahhoz, hogy bármit is mondani merjünk. Tudni kell, hogy az apa sokáig az anya ellen cselekedett, sokszor uszított. Az anya az első években nem volt (még) elég erős, saját magában bízó, a férfi pedig nem látott túl saját akaratán. Végül mindez ahhoz vezetett, hogy évvek múlva a  gyermek ellenállt mindenkinek. Rondán beszélt, elutasított mindenkit, sokszor szidta, keserítette anyjának életét, ugyanakkor egy napot nem bírt ki nélküle. Mi lehet itt a megoldás…?

A legőszintébb az lenne, ha annyiban maradnánk, hogy jó eséllyel az idő majd megoldja. Egyet viszont biztosan állíthatok az eset kapcsán. Az erőszakos viselkedés sehol, senkinél nem vezet eredményre. Az is kijelenthető, hogy itt mindenkinek dolga van! Az anya ezt egyedül nem tudja megoldani. Beszélni kell a férfival, hogy mondjon le mindenről. Mondjon le a saját érdekeiről, bármennyire is szereti az anyát. Sőt! Ha igazán szereti, akár álljon is félre. Beszélni kell az apával. Van egy fia, aki pár év múlva, ha ezen az úton halad tovább, őt is „dobni” fogja. Tudnia, látnia kell, hogy bármilyen múlt is terheli őt magát, a fia mindennél fontosabb. És végül, de nem utolsó sorban meg kell mutatni az anyának, hogy bármennyire is félti, óvja „csemetéjét”, ebben az esetben ez még árthat is. A szeretet, gondoskodás mindennél fontosabb, de itt magáévá kell tennie azt a gondolatot, hogy gyermeke így is úgy is bejárja azt az utat, azt a sorsot, amit jó eséllyel már születése előtt választott. Az ő szerepe nem a tyúkanyó, hanem a kanca. Ki látja csikóját felnőni, engedi, hogy szaladjon, ugráljon, elfogadja, hogy bármikor megsérül, és kizavarja a ménesből, ha a többiekre ártalmasan „viháncol”. Minden tapasztalatát átadja, és nem fél, nem aggódik.

Címkék: blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.