csakrák

Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.

gyökér csakra

2018 szept 30.

Testünk egy tökéletes jelzőrendszer. Tükrözi gondolatainkat, félelmeinket, megélt problémáinkat, különösképpen azokat, amikről nem akarunk tudni smiley.

Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.

Minden, ami körbevesz minket, a saját elménket tükrözi. Ha ezt korlátozom a saját testünk határaira, akkor is egy tökéletes tükröt tart elénk ez a csodálatos világ. És ha a minket körül ölelő világot nem gondoljuk saját magunktól különállónak, elfogadjuk, hogy nem végződünk az ujjunk hegyénél, akkor a hozzánk közel álló személyeket is elkezdhetjük érezni. Mindenki érzi, ha szeretik. Persze vannak kivételek, de náluk pontosan ez az a fal, amitől fáj a szívük. Nem kellenek szavak, és mindenki tudja, ha valaki haragszik rá. Vagy egyszerűen nem kedveli. Persze itt is vannak kivételek, és ez néha belecsikar a gyomrukba. Mindenki tudja, ha várnak (vagy épp nem várnak) tőle valamit. És persze itt is vannak eltérők, kik nem látnak túl saját magukon, és mereven ragaszkodnak valamihez. Nem hajlik a térdük, nem nagyon megy a könnyed hajolás. Vissza is tértem ahhoz, mikor testünk jelez nekünk. Persze nem kell mindig egy már kialakult betegségre gondolni, de sajnos akár ide is eljuthatunk, ha „letértünk a kijelölt útról”. 

Minden olyan velünk történő eseményt, amit rosszként, fájdalomként, sokként élünk meg természetesen szeretnénk a továbbiakban elkerülni. A tudatalatti, mint valami véderő, belső érzelmi falakat épít, amik igen változatos, sokszor képtelen módon tudnak megnyílvánulni. Ezeket a nem is ismert berögzüléseket hosszú éveken át hordozzuk, és csak akkor tudatosulnak, ha hasonló érzést kiváltó esemény történik újra velünk. Esetleg  beszélnek valamiről a környezetünkben, és mi ekkor, szinte tudat nélkül hárítunk, ellentmondunk, szélsőséges esetben indulatos megjegyzéssel témát váltunk. Vagy valami számunkra nagyon érzékeny, és csodálkozunk a többieken (ők pedig rajtunk), hogyan képesek valami ilyen idegesítő témáról nyugodtan beszélni. Sőt ide sorolhatóak sokszor belülről maró egyszerű érzések is, legyenek ezek akár az irigység, a düh, a rettegés. Mindez persze köthető valamihez igen széles témakörben. Például a magányhoz, illetve az attól való félelemhez, a szegénységhez, a gyermektelenséghez, a halálhoz, a kisebbségi érzéshez, az erős akarathoz és sok minden máshoz. Testünk pedig mindent visszajelez. Egyszerűbb esetben „belénk nyilal”, ha viszont valóban takarunk valamit saját magunk elöl, akkor már rendszeres, vagy folyamatos fájdalom is kialakulhat. Az is előfordul, hogy valamilyen belső félelemtől vezérelve nem úgy élünk, nem azt cselekedjük, amit a „szívünk diktál”. Az elménk erős akarattal másfajta életmódra, viselkedésre, szokásokra kényszerít, ezzel okozva rövid távon „megoldást”, hosszútávon viszont nem kevés fájdalmat.

A gyökér csakra, mint a neve is mutatja, a legmélyebben bennünk élő ösztönök tárhelye. Szinte minden olyan tulajdonságunk, ami meghatározza az alap működésünket ide veztethető vissza. Például ha vitatkoznak a környezetünkben, főleg, ha ismerjük a feleket hogyan reagálunk? Próbáljuk szétválasztani őket? Beszállunk az egyik oldalon? Pártatlanul átvesszük a kezdeményezést, hogy igazságot tegyünk? Elkeseredünk, vagy csendesen eloldalgunk? A gyökér csakrához tartozik a legalapvetőbb "állati" tulajdonságunk is, a szaporodás. Nők vagyunk és igyekszünk megszerezni egy erős, férfias példányt? Hogy biztosítsa majd családunk fennmaradását? Hogy megvédjen minket? Férfiak vagyunk és erősnek mutatjuk magunkat? Esetleg gazdagabbnak mint valójában? Csupán azért, hogy megszerezzünk valakit? Meghódítsuk?

Ha takarunk magunk elől valamit, ha cipelünk a gyerekkorunkból egy rossz tapasztalást, esetleg szüleink nem jó példát mutattak nekünk valamiben, akkor az beépül a tudatalattiba. És ha eljön a felnőttkor, mikor személyesen szembesülünk temetett múltunkkal, akkor vagy felszakad a régi seb, vagy erős akarattal elfojtjuk azt magunkban. Az előbbi fájdalmasabbnak tűnik, viszont az utóbbi zárványt okoz a testünkben. Ha hosszan tapossuk magunkban ezt a temetett "ismeretlent", akkor testünk előbb utóbb valahol betegséggel jelzi, hogy nem tud velünk, az elménkkel mit kezdeni. Aranyerünk lesz, mert képtelenek vagyunk megszabadulni egy ősi félelemtől. Nagyon szeretnénk kinyomni, eltávolítani, de olyan erősen takarjuk, hogy kifordul a belünk. Problémánk van a szexuális életünkkel. Nem tudjuk élvezni, vagy épp túl gyorsan túl akarunk rajta lenni. Szélsőséges esetben megtámadja a rák valamelyik szervünket.

Bátornak kell lennünk, hogy merjünk magunkkal szembefordulni, és bármilyen fájdalmas, bármilyen nehéz utána járni, meg merjük keresni, hogy múltunkból mi okozza a betegségünket.

Címkék: blog, csakrák, gyökér, ösztön, Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.