csakrák

Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.

gyökér csakra

2018 szept 30.

Felfigyeltem arra, hogy a hozzám közel állok érzelmei fizikai hatást gyakorolnak testem adott pontjaira. A csakrákról rengeteget lehet olvasni, én a jó műszaki emberhez méltóan a „hiszem, ha látom” elv alapján, és a darabokra szedem, hogy megérthessem mentén haladtam. 

Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.

Az elmúlt évek során során több emberrel is beszéltem, kiknek szintén vannak „váratlan”, vagy „véletlen” fájdalmai, szúrásai, nyomásai bizonyos pontokon, amik ahogy jönnek oly hirtelen el is múlnak. 

Nehéz volt elfogadnom, hogy a testem olyan, min egy jelzőrendszer. Persze sokan mondják, és jogosan, hogy vigyáznunk kell, mert a fájdalom, vagy valamilyen elváltozás jelentkezése legtöbbször betegség, aminek, ha nem figyelünk rá, súlyos következményei lehetnek. Ha kell, én is doktorhoz megyek, de ez szerencsére nem volt szükséges az elmúlt években.

Visszatérve testünkre, ez egy tökéletes jelzőrendszer. Tükrözi gondolatainkat, félelmeinket, megélt problémáinkat, méghozzá legfőképpen azokat, amikről nem is akarunk tudni. Hordozzuk őket hosszú évek óta, és oly sikeresen eltemettük valamikor a távoli múltban, hogy csak akkor tudatosulnak, ha hasonló érzést kiváltó esemény történik velünk. Esetleg  beszélnek róla a környezetünkben, de még ekkor is szinte tudat nélkül hárítunk, ellentmondunk, szélsőséges esetben „nem is értem hogy tudtok ilyenekről beszélni” indulatos megjegyzéssel témát váltunk. Ide sorolhatom a belülről maró egyszerű érzéseket is, legyenek ezek akár az irigység, a düh, a rettegés. Mindez persze köthető valamihez, a magányhoz, illetve az attól való félelemhez, a szegénységhez, a gyermektelenséghez, a halálhoz, a kisebbségi érzéshez, az erős akarathoz és sok minden máshoz. Testünk mindent visszajelez. Egyszerűbb esetben „belénk nyilal”, ha viszont valóban takarunk valamit saját magunk elöl, akkor már rendszeres, vagy folyamatos fájdalom alakulhat ki. Az is előfordul, hogy valamilyen belső félelemtől vezérelve nem úgy élünk, nem azt cselekedjük, amit a „szívünk diktál”. Az elménk erős akarattal másfajta életmódra, viselkedésre, szokásokra kényszerít, ezzel okozva rövid távon „megoldást”, hosszútávon viszont nem kevés fájdalmat.

Minden, ami körbevesz minket, a saját elménket tükrözi. Ha ezt korlátozom a saját testünk határaira, akkor is egy tökéletes tükröt tart elénk ez a csodálatos világ. És ha a minket körül ölelő világot nem gondoljuk saját magunktól különállónak, elfogadjuk, hogy nem végződünk az ujjunk hegyénél, akkor a hozzánk közel álló személyeket is elkezdhetjük érezni. Mindenki érzi, ha szeretik. Persze vannak kivételek, de náluk pontosan ez az a fal, amitől fáj a szívük. Nem kellenek szavak, és mindenki tudja, ha valaki haragszik rá. Vagy egyszerűen nem kedveli. Persze itt is vannak kivételek, de ez néha belecsikar a gyomrukba. Mindenki tudja, ha várnak (vagy épp nem várnak) tőle valamit. És persze itt is vannak eltérők, kik nem látnak túl saját magukon, és mereven ragaszkodnak valamihez. Nem hajlik a térdük, nem nagyon megy a könnyed hajolás. Vissza is tértem ahhoz, mikor testünk jelez nekünk. Persze nem kell mindig egy már kialakult betegségre gondolni, de sajnos akár ide is eljuthatunk, ha „letértünk a kijelölt útról”. Minél több összefüggést fedeztem fel az adott ponton jelentkező bizsergés, szúrás, nyilallás, és az utólag felismert gondolat, szándék, vagy cselekvés között, annál jobban meg akartam érteni az egészet. Persze ez utóbbi nem sikerült (még ;-), de valójában nem is az eredmény érdekel, hanem az az élményekkel teli út, amin haladhatok. Nagyon érdekelne az is, hogy  kinek milyen hasonló, vagy épp eltérő tapasztalatai vannak a saját test térképével kapcsolatban, mert az sokat segítene a saját botladozásaimban. Eddig a következőket sikerült dekódolnom… Lentről kezdem, talán azért, mert a kellemesebbek így a végére maradhatnak.

Nem tudom hogyan lehet erre finomabban hivatkozni, mint hogy „golyók”. Szóval itten teljesen lent akkor jelentkezik olyan, mintha tökön rúgtak volna, amikor életem párja teljesen közelben szeretne érezni. Általában a jobb oldali csavar meg. Nem csoda, hogy gyökérnek hívják, mert ezek a legősibb ösztöneink. Vagy szívesebben fogalmazok úgy, hogy az állati ösztöneink. Talán a legjobb, az állati gyökereink. Mikor még nincs is tudatos gondolatunk, csak az egyetlen alap, a létezésünket megalapozó szaporodás. És ahogy haladunk majd felfelé, úgy válunk ösztön lényből előbb utóbb fénylő csodává.

„véget ért a móka mára….”

Címkék: blog, csakrák, gyökér, ösztön

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.