Életünk a betegség
Furcsa grimasza az életnek, hogy azt a tükröt tartja elénk, amit legkevésbé akarunk.
A nyugati világban mindenki nagyon félti az egészségét, ezért amit csak tud, mindent elkövet előre, hogy nehogy megbetegedjen. Sok segítséget kapunk hozzá, mert a televízió átlagosan napi 2-3 órás nézése során minimum 50-60 gyógyszerekkel, vitaminokkal, és mindenfajta egyéb egészségmegóvó-megelőző reklámmal találkozhatunk. Még az sem kell hozzá, hogy egy adott kedvenc filmünket akarjuk csak megnézni, sokan háttérzajnak is a tévét kapcsolják be. Nem csoda, hogy a legjobb pénzügyi befektetések egyike jelenleg a gyógyszer gyártók részvénye. Mi pedig szorgalmasan bekapkodjuk a bogyókat, tablettákat, immunerősítő kapszulákat, vitamin komplexumokat, sőt antibiotikumokat is, méghozzá ha kell, ha nem, mert ettől érezzük magunkat biztonságban. Pontosan ez az a rejtett félelem, ami bevonzza azt, amit legkevésbé akarunk. Egy betegséget, méghozzá olyan formában, amit nagyon nehéz elkerülni. Nem lehet tudni, hogy ki hordozza, nem lehet tudni hogyan terjed, nem lehet tudni milyen következménnyel jár, és még azt sem lehet tudni, hogy ha egyszer már túlestem rajta, újra megtámadhat-e. MEGTÁMADHAT! Az egyik legerősebb ösztönünk a védekezés. Jelenleg a mániákus gyógyszerfogyasztás olyanná vált, mint a kábítószer. Képtelenség abbahagyni, mert azt hisszük akkor eljön a halál. Mostanra adtunk koronát a fóbiánknak, mert erre semmiféle bekapható „antianyag” nincsen. Marad a félelem. Vagy a felismerés. Már megint az az átkozott felismerés. Hogy a félelmem alapja a saját butaságom volt. A tükör szempontjából pedig ez tökéletes. A leghatékonyabbat rakja elém, hogy végre felismerjem a lényeget. Ez egy színház, és én ott ülök a nézőtéren. ÉS még azt is én döntöm el, hogy passzív néző, vagy rendező akarok lenni. Ez életem drámája. De lehet akár horror, vígjáték, kalandfilm is. Mi legyen…? Igazából mit akarok megélni hátralévő éveimben? Mi számomra az EGÉSZ-ség?
Komment