Zűr és zavar

Hogyan mondod el valakinek, hogy akkor talál békét, ha lecsendesedik….?

csend és béke

2018 aug 07.

Sok gondolat, állandó cselekedni akarás, indulatosság, könnyű ítélkezés, erős igazságérzet, és természetesen megsértődés. Persze mindenki tudja, hogy ez az egónk, de mégis hogyan veszel rá valakit arra, hogy lassuljon, finomodjon, lássa a többieket is, de úgy igazából észre vegyen másokat is saját magán kívül? 

Hogyan mondod el valakinek, hogy akkor talál békét, ha lecsendesedik….?

…Hogyan fogalmazod azt meg, hogy szüksége van az alázatra? Nem is szeretjük ezt a szót, hisz ez megalázó… nem?

Addig még minden jól működik, amíg valamilyen fizikai aktivitásban levezethető a sok energia. Például a futás milyen jó tesz, hisz kiégeti belőlünk a feszültséget. Persze egyre több kilométer kell, vagy minden napossá kell váljon a kimerülés, amit persze látniuk kell a többieknek is, hogy mennyit is szenvedünk, vagy milyen ügyesek, erősek, kitartóak vagyunk. Mert az egót sajnos táplálni kell. Hogyan mondod el, hogy nem a testeddel van gond, hanem a világhoz való hozzáállásoddal? Hogy az elméd az, aki gyártja neked a megtenni valókat, a kihívásokat, az állandó és oly szükséges feszültségeket, mert egyszerűen képtelen vagy „megállni”, és csodálni a pillanatot múlt és jövő nélkül? Csak lenni a jelenben és hálát adni, hogy egészséges vagy, hogy megvan mindened, autód, lakásod, férjed, gyermeked, munkád? Hogy nincs másra szükséged, csak a világ tökéletességének csodálására, amit viszont csak akkor láthatsz meg, ha alázatosan állsz mindenhez és mindenkihez?

Türelemmel…! Mert hallgatni kell és megérteni. Nem vitatkozni. Nem lekicsinyleni, vagy elfordulni. Szeretni, és örülni. Alázattal lenni. Sok idő kell, hogy meghalljon az, akinek az elméje mindent tökéletesen felépített. De mikor felfigyel rád, mikor elcsodálkozik, hogy te is más ember lettél, és mikor erre (is) elkezdi gyártani ez elméleteket, akkor ott van a lehetőséged. És hogy ezt el ne szalazd, ne feledd! Neked ez nem feladat, hanem öröm. Öröm, hogy láthatod őt. Láthatod, aki te is voltál valamikor. És nincs más vágyad, mint megölelni őt, és szeretni. Mert ő nem a szavakból fog érteni, hanem a szívedből. Lehet, hogy nem is fogja tudni, hogy te voltál. De számít ez….? Hisz nem te vagy a lényeg. Ha ezt mind átérzed, akkor benned is ott van (már) az alázat. Már képes lettél adni oly módon, hogy nem vársz érte cserébe semmit. A szívedből élsz, így az, aki nem hall meg senkit magán kívül, megáll egy pillanatra. Lehet, hogy az lesz az első gondolata, hogy „hát hülye ez…?” De többé nem szabadul attól, hogy látott valakit, aki boldog volt. Onnantól kezdve ő is keresni fogja. Persze kereste eddig is, csupán nem tudta, hogy mindez belül van, és csak egy dolog kell hozzá. A csend, amit az elméje mindig is zajjal próbált eltakarni.

Címkék: blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.