"Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, pedig a legtöbbek döntésében nincs helye az észérveknek. Nem is lehet, hiszen nem is látják át a folyamatokat. Aztán az emberek mindig rájönnek, hogy nem egy új messiás került hatalomra, hanem csak egy hozzájuk hasonló ember, aki, ha kell, hazudik, ha kell, manipulál, lop, csal, piszkos üzelmekbe keveredik. És gyakorta a legrosszabb embertípus áll politikusnak, illetve a legrosszabb embertípusból válik sikeres politikus."

"Ha az emberiség túlélése múlna rajta, te kinek a kezébe adnád az irányítást? Feltételezhetően annak, aki bizonyíthatóan legalkalmasabb rá. Aki képes egy nagyobb közösség, akár egy egész civilizáció érdekében gondolkodni és dönteni. És kinek adná az átlagember? Annak, aki szélesebben mosolyog. Annak, aki szimpatikusabb. Annak, aki több embert tud meggyőzni arról, hogy ő a legjobb választás."

Ez a két idézet Markovics Botond "Isten gépei" könyvéből ered. Mindkettő kiragadott részlet, a könyv nem is erről szól, és jó eséllyel ez nem vélemény nyilvánítás. A szerző amúgy zseniális, mert az egy dolog, hogy a fantáziája nélkülözi a megszokásainkból adódó korlátainkat, de olyan kérdéseket is feszeget, amik a mostani mindennapokban is elgondolkoztatóan aktuálisak.