Logikusnak tartom, hogy megtervezzem előre a napomat. Reggel, ha munkanap van, mindig időben felkeljek, megreggelizzek, és elinduljak. Hisz logikus az, hogy munkámat egy rend szerint végezzem.

Logikusnak tartom, hogy gyerekeimet úgy neveljem fel, hogy a legjobban tudjanak majd élni. Sikeresek legyenek, megtaníthassam nekik, amire szükségük van.

Logikusnak tartom, hogy biztonságban érezzem magam, ezért betartom az általam logikusnak gondolt szabályokat, és az elfogadott rend szerint élek.

Logikusnak tartom, hogy mindenki más is alkalmazkodjon, és tartsák be a szabályokat.

Logikusnak tartom, hogy ezen a mostani nehéz időszakon hamar túl legyek. Értsek ez alatt bármit, a korlátok feloldását, a gyerekek iskolába járását, a munkám visszakapását, vagy a munkám kapcsán érzett bizonytalanságom megszűnését. Élhessek, örülhessek, dolgozhassak.

Logikus, hogy még ha ledöbbenek is azon, mennyi mindent meg tud változtatni egy apró valami, minden visszaálljon a régi kerékvágásába.

Logikus, hogy akik betartják a szabályokat visszakapják az eddigi életüket.

Teljesen logikus, hogy ha jól végzem a munkámat, ha jól viszonyulok másokhoz, ha törekszem arra, hogy rend legyen bennem és körülöttem, akkor minden helyre billen.

Logika szövi át minden pillanatomat az ébredéstől, a családon belül és kívül való viselkedésemen át egészen a mindenkit érintő élet rendjéig. Hisz e nélkül képtelenség lenne a mindennapjaimat élnem, nem tudnék mihez képest viszonyítani. Logika nélkül semmit és senkit nem tudnék értelmezni.

Most éppen kibillentem a logikus menetrendből, de ez nem fog örökké tartani. Előbb utóbb újra megtalálom a rendet akár a fejemben, akár a környezetemben.

Na de mi van akkor, ha megszűnik a logika? Mi marad, ha soha többé nem látom meg a rendet? Ha állandósul az, hogy nem tudom mi lesz velem? Ha örökké minden megsemmisül, amihez épp tudnék alkalmazkodni?

A július meleg hónap lesz. Logikusnak tartom, hogy addig lesz elég időm átgondolni a zavart a fejemben.