Mikor nem tudom, hogy hiányzik valami.

2018 aug 18.

Szomorú, kegyetlen történeteket hall az ember. Mikor a nő, ki nagyon szeretne gyermeket, mikor  már mindene megvan ahhoz, hogy képes legyen gondoskodni is róla, mikor szerető férje van, egyszerűen nem tudja kihordani a magzatát.

Mikor nem tudom, hogy hiányzik valami.

… Olyan erősen ragaszkodik hozzá, hogy minden esetben, mert igen nem is egy volt, minden vetélés után külön sírba temeti őket. Pedig nem élték meg a három hónapot sem. Ilyenkor mit tud mondani neki az ember? Sajnálja? Érezzen vele együtt? Adjon olyan tanácsokat, hogy próbálkozzon a tudománnyal, lombik programmal, mesterséges beültetéssel, vagy örökbe fogadással? És mi van akkor, ha mindez nem sikerül? Vagy örökbe fogadnak gyermeket, de mégis cipeli tovább a terhet? Mikor minden évben az egész családnak el kell látogatnia a sírokhoz?

Nem cipelhetünk olyan terhet, amire nem létezik megoldás. Azt kell megkeresnünk, hogy MIÉRT? Mi az az érzés, vágy, csalódás, ami nem engedi, hogy felejtsünk. Miért ragaszkodunk valamihez?

Ebben az esetben egy gyerekkori halál közeli élmény volt a forrás, ahonnan származtatható egy gondoskodásra, féltésre, mindentől megóvásra való vágy. Mivel ez az „akarat” kielégíthetetlen volt, pedig minden elképzelhető meg volt adva, megélte azt a félelmet, amivel „zsarolta” környezetét. A félelem, hogy meghal a gyermek.

Címkék: blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.