Útjaim elválnak

2021 júl 07.

Zajlik a világ újraértelmezése. Egyértelműen kettészakadunk ebben a valóságban.

Útjaim elválnak

A bennem dolgozó érzések, félelmek, vágyak, és a mindenkori akaratom észrevétlenül, de ugyanakkor kérlelhetetlenül formálják a tudatomat. A körülöttem fortyogó indulatok és befolyásolások katalizátorként gyorsítják fel ezt a belső változást. Egy exponenciálisan emelkedő görbe ez, aminek a végén az átalakuló tudat képes lebontani a régi beidegződéseket és egy új felfogást generálni. Nem menekülhetek. Ha ellenállok, ha nem vagyok képes tudatos szinten kezelni a jelen pillanat egyedülállóságát, akkor a létbizonytalanság tönkreteszi ezt a testet. Persze ameddig eljutok, annak tapasztalatát továbbvíve, legközelebb egy jóval fejlettebb öntudattal leszek képes újat teremteni magamnak. Viszont ha bírom az iramot, ha képes vagyok gyorsan alkalmazkodni, megkaphatom annak lehetőségét, hogy egy adott testen belül éljem át a magasabb szintre lépést. Aki most az eddigi fogalmaink alapján akarja ezt elképzelni, az máris lassít. Mert se szavak, se fogalmak, se gondolatok nincsenek arra, hogy mi következik. ÉS pont ez a lényeg.

Ledöbbentő látni, hogy mennyire kevés embert érdekel ez az egyedülálló időszak. Legtöbbünk megelégedik azzal, hogy megküzdjön a mindennapokkal. Mégis ez így van jól. Mert mindenki, aki képes lesz lerakni a késztetést az uralkodásra, vagy hogy mindig többet akarjon, aki képes megharcolni a félelmeivel, és ezekben a kritikus időkben is meg tudja találni a békéjét, az meg fog birkózni a változással is. Ők mindannyian átélhetik a csodát, mikor már csak olyanokkal fognak találkozni, akik szintén megelégednek a mindennapokkal, és csodaként tekintenek minden egyes megélt pillanatra.

Címkék: Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.