Lángokban áll a világ. Soha nem volt még ennyi háború egyszerre. Egymás torkának esünk, mert mindig többet akarunk. Legyen az akár egy egyszerű ember, vagy akár a világhatalmát féltő hatalmas ország. Nem számít. Mindent mi magunk okozunk. Az elhallgatott véleményünkkel, a megalkuvó természetünkkel, a félelmeinkkel, mindennel, amit a mindennapokban teszünk. Vagy pont nem teszünk. Ott valahol hátul, az agyunk rejtekében tudjuk mi azt jól, hogy mi lenne a helyes. Mégsem tesszük meg. Körmünkre ég a világ. A világunk.

Egyetlen akadálya van annak, hogy megszabaduljak a félelmeimtől. És az én magam vagyok.