Mr. Árnyék
Gyermek vagyok, de felnőttet kell játszanom.
Kisfiú lennék boldogan, de férfinak látszom.
Eltörpülök ma is, de magam nagynak láttatom.
Betakar az árnyékom, pedig fényre vágyom.

De szeretném tudni...
Mi született hamarabb? A fényem, vagy az árnyékom?
Kísér Mr Árnyék. Mindig ott van. De mióta lett társam az utamon?
Féltem, mert ezt láttam? Így teremtettem, mert ezt hittem?
Vagy ő mindig is volt, és árnyékból épül minden?
Mondják, hogy fény nélkül sötétség sincsen.
ÉS ha Árnyék teremtette a fényt, hogy megláthassa Önnön magát?
Ha mindennek az a célja, hogy meglássa a halált?
Kevés vagyok, hogy megérthessem.
Kicsi vagyok, hogy felérhessem.
Gyenge vagyok, hogy félretehessem.
Egyet viszont biztosan tudok. Már látom Árnyékot, és nem szeretem.
Őt én teremtettem, és most már mindennap szenvedem.
Legyen mindennek az ura a fény, vagy maga a sötétség.
Nekem mindegy, mert mindig ugyanaz a kezdet és vég.
Mit tegyek hát én, ki nem érzem a békét?
A harc nem lehet fegyverem, mert sok életen át véreztem már.
Legyen Árnyék egy velem létező szellem, ki általam egy kiutat talál.
Drága Árnyék, köszönöm, hogy velem voltál,
az élet után rád sem a halál vár.
Szeretlek, és most már a lényem neked a fény,
Kívánom, hogy megtaláld azt, ki téged tovább kísér.
Komment