Amikor a válaszokat bent találod meg
Egész életemben kereshetem létezésem értelmét. Találhatok is rá számtalan különböző választ, amelyek elégedetté, boldoggá vagy éppen nyugodttá tesznek. Mégis előfordulhat, hogy mindezek ellenére sem találom meg azt, amire valójában vágyom.

Sőt! Talán még azt sem tudom pontosan megfogalmazni, milyen választ keresek a magamnak oly sokszor feltett kérdésre.
Mert lehet, hogy a válasz már régóta bennem van. Valahol mélyen, a saját tudatalattimban rejtőzik, ahová nem is olyan egyszerű egyedül eljutni.
Így aztán újra és újra keresni kezdek. Megpróbálom megérteni a világot, az eseményeket, a körülöttem élő embereket, miközben talán éppen önmagamhoz kellene egyre közelebb kerülnöm.
És lehet, hogy ez a keresés soha nem is ér véget.
Hiszen létezésem lényege maga a tapasztalás. Amíg élek, újabb és újabb élmények, érzések és felismerések várnak rám. Ezt az utat csak akkor fejezhetem be, amikor végleg leteszem a lantot.
ÉS talán éppen azokban a tapasztalatokban rejlenek a keresett válaszok, amelyeket útközben megélek.
Nem feltétlenül a nagy felismerésekben. Nem valamiféle végső igazságban. Hanem akár a legapróbb történésekben, örömökben, csalódásokban, találkozásokban és veszteségekben is.
Bármik legyenek azok.
Mert talán nem is az a legfontosabb, hogy egyszer végre megérkezzek valahová, és elégedetten kijelenthessem: megtaláltam a választ.
Hanem az, hogy közben megéljem mindazt, amiért elindultam.
A cél végül nem az eredmény, hanem maga az út.
Junger Anett gondolatai különösen szépen fogalmazzák meg számomra ezt a felismerést:
„A spiritualitás nem azt jelenti, hogy megtanultam az Univerzum összes törvényét, hogy ismeretet szereztem minden láthatatlan dologról a világban... A spirituális gondolkozás azt jelenti, hogy minden helyzetben értelmezem magam és az érzéseimet egy magasabb szintű tudás segítségével, ami azt mondja ki, hogy az észlelésem, a megéléseim, reakcióm, érzéseim kizárólag rólam szólnak, engem minősítenek, nem a másik ember a felelős értük. Ekkor veszem kézbe a saját életemet. Amikor rájövök, hogy ez én vagyok, és többé nem hibáztatok senkit semmiért, mert tudom, hogy mindent én generálok, én működtetek, és én döntöm el, hogy miben mit akarok látni... Már nem kinn, minden esetben benn keresem a magyarázatot az érzéseimre... Ez a spiritualitás... és a lelki-szellemi szabadság.”
Komment