A történelem mintha ismételné önmagát. Most talán jobban megérthetjük, milyen kegyetlen lehetett Magyarország felosztásának időszaka. Amikor a nagyhatalmi érdekek mellett az emberek sorsa háttérbe szorult.
Gyönyörű napra ébredtünk. Az ég mélykékjét csak néhány fodrozódó fehér felhő szakítja meg. A levegőt finom szellő mozgatja, bársonyként simogatva bőrünket. Régóta részünk már ez a szépség, de a mai nap mégis különleges lesz.
Gyermek vagyok, de felnőttet kell játszanom.
Kisfiú lennék boldogan, de férfinak látszom.
Eltörpülök ma is, de magam nagynak láttatom.
Betakar az árnyékom, pedig fényre vágyom.
Sosem elég az, ami megvan. Mindig több kell. Valamiért újra és újra többre vágyunk, többet akarunk. Hát most páholyból nézhetjük, amikor ugyanezt nagyban játsszák.
Lassan felkapcsolunk a negyedik sebességbe. Itt már elég nagy a tempó, és magányossá válik a pilóta. Ami nem odavaló, azt letépi az ellenszél.
Csodálatos élmény együtt lenni azokkal, akik a problémáik megoldását önmagukban keresik.
Nemrég végre újra szabad lettem. Nem is értettem pontosan, mi történt, de igazából nem is érdekelt. Most már maszk nélkül, oltással vagy anélkül, igazolvánnyal vagy anélkül, végre minden visszatérhet a régi kerékvágásba.
Az életedet akár egy sakkjátszmaként is felfoghatod. Minden lépésed lehet sorsszerű, Isten által kijelölt, vagy akár puszta véletlen is. Attól függ, miben hiszel. Egy azonban biztos: a lépéseidről te döntesz.
Túl sok már a sokkból. A rosszból. Az ütésekből. Most már végre mondja meg valaki: meddig kell még szenvedni?
Demokrácia. Ahol boldog-boldogtalan szavazhat arról, ki irányítson, miközben sokak döntésében az észérveknek alig jut szerep.
Végigsöpört rajtunk a vírus. Megtámadta a testemet, megijesztette az életemet, megosztotta a barátaimat, megváltoztatta a világomat, és nem utolsósorban megteremtette a félelmemet. Hát most gyorsan találnom kell valamit, amibe menekülhetek. Valamit, ami megmenti az egómat attól a felismeréstől, hogy mindehhez esetleg nekem is közöm lehet. Mert én biztosan nem tehetek róla!
Azt mondják, túl nagy az ökológiai lábnyomom. Hogy pazarlóan élek, miattam rengeteg megromlott étel kerül a szemétbe, ivóvízzel öblítem le a bélsaramat, és feleslegesen égetem az energiát. Mindezt MIATTAM! Tényleg így van?
Már megint meghosszabbították a bezártságomat. És megint abban kell reménykednem, hogy hamarosan vége lesz, és végre visszakaphatom a régi életemet. ÁTKOZOTT MUTÁNSOK!
VÁROD, hogy egyszer majd eljöjjön a megváltás ideje. Hogy végre képes legyél megélni mindazt, amire igazán vágysz. Hogy elérkezzen az a bizonyos pillanat, amikor már semmi sem akadályoz abban, hogy önmagad légy.