csakrák
Csakrák kicsit másképp - Első fejezet.
gyökér csakra
Testünk egy csodálatos jelzőrendszer. Sokszor tükrözi gondolatainkat, félelmeinket, megélt problémáinkat, különösképpen azokat, amelyekkel nem szívesen nézünk szembe. :-) Érdemes megtanulnunk figyelni a jelzéseire, mert olykor olyan összefüggésekre is rámutathatnak, amelyeket tudatosan még nem ismertünk fel.

Minden, ami körbevesz minket, a saját elménket tükrözi. Ha ezt korlátozzuk a saját testünk határaira, akkor is egy tökéletes tükröt tart elénk ez a csodálatos világ. És ha a minket körül ölelő világot nem gondoljuk saját magunktól különállónak, elfogadjuk, hogy nem végződünk az ujjunk hegyénél, akkor a hozzánk közel álló személyeket is elkezdhetjük érezni. Mindenki érzi, ha szeretik. Persze vannak kivételek, de náluk pontosan ez az a fal, amitől fáj a szívük. Nem kellenek szavak, és mindenki tudja, ha valaki haragszik rá. Vagy egyszerűen nem kedveli. Persze itt is vannak kivételek, és ez néha belecsikar a gyomrukba. Mindenki tudja, ha várnak (vagy épp nem várnak) tőle valamit. És persze itt is vannak eltérők, kik nem látnak túl saját magukon, és mereven ragaszkodnak valamihez. Nem hajlik a térdük, nem nagyon megy a könnyed hajolás. Vissza is tértem ahhoz, mikor testünk jelez nekünk. Persze nem kell mindig egy már kialakult betegségre gondolni, de sajnos akár ide is eljuthatunk, ha „letértünk a kijelölt útról”.
Minden olyan velünk történő eseményt, amit rosszként, fájdalomként, sokként élünk meg természetesen szeretnénk a továbbiakban elkerülni. A tudatalatti, mint valami véderő, belső érzelmi falakat épít, amik igen változatos, sokszor képtelen módon tudnak megnyílvánulni. Ezeket a nem is
Minden, ami körülvesz bennünket, valamilyen módon tükröződhet a saját elménkben. Ha figyelmünket a testünkre irányítjuk, akkor is egy csodálatos világ tárul elénk, amely sok mindent elárulhat belső állapotunkról.
És ha a bennünket körülölelő világot nem tekintjük teljesen különállónak önmagunktól, ha elfogadjuk, hogy kapcsolataink és érzéseink túlmutatnak testünk fizikai határain, akkor a hozzánk közel álló emberek érzéseire is fogékonyabbá válhatunk.
Többnyire megérezzük, ha szeretnek bennünket. Persze vannak, akiknek nehezebb elfogadniuk vagy felismerniük a szeretetet, és talán éppen ez okoz számukra fájdalmat.
Sokszor szavak nélkül is érezzük, ha valaki haragszik ránk, vagy egyszerűen nem kedvel bennünket. Az ilyen helyzetek akár a gyomrunkban is kellemetlen érzést kelthetnek.
Azt is gyakran megérezzük, ha várnak tőlünk valamit. Máskor viszont annyira elmerülünk saját gondolatainkban, elvárásainkban és félelmeinkben, hogy nehezebben vesszük észre a környezetünk jelzéseit.
Mintha elveszítenénk a rugalmasságunkat. Nem akarunk engedni, meghajolni, alkalmazkodni. És olykor a testünkben is feszültséget érzünk.
Ezzel vissza is tértünk ahhoz, hogyan jelezhet nekünk a testünk.
Nem feltétlenül kell kialakult betegségre gondolnunk. A stressz, a szorongás és a tartós lelki megterhelés önmagukban is okozhatnak testi tüneteket. Ugyanakkor fontos tudnunk, hogy a testi betegségeknek számos különböző oka lehet, ezért a tüneteket nem szabad kizárólag lelki problémákra visszavezetnünk.
Minden olyan eseményt, amelyet fájdalomként, veszteségként vagy megrázkódtatásként élünk meg, természetes módon szeretnénk a jövőben elkerülni.
Elménk védekezni próbál. Olykor belső érzelmi falakat építünk, amelyek igen változatos, néha számunkra is érthetetlen módon nyilvánulhatnak meg.
Ezeket a sokszor fel sem ismert berögződéseket hosszú éveken át hordozhatjuk magunkban, és csak akkor figyelünk fel rájuk, amikor egy újabb esemény hasonló érzéseket ébreszt bennünk.
Előfordulhat, hogy a környezetünkben beszélgetnek valamiről, mi pedig szinte gondolkodás nélkül hárítunk, ellentmondunk, vagy szélsőséges esetben indulatos megjegyzéssel témát váltunk.
Máskor egy téma különösen érzékenyen érint bennünket, és csodálkozunk, hogyan képesek mások ilyen nyugodtan beszélni róla. Ők pedig talán éppen a mi reakciónkat nem értik.
Ide sorolhatók azok a belülről emésztő érzések is, mint az irigység, a düh vagy a rettegés.
Mindezek hátterében sokféle tapasztalat és félelem állhat. A magánytól, a szegénységtől, a gyermektelenségtől vagy a haláltól való félelem, a kisebbrendűség érzése, a túlzott megfelelési vágy vagy éppen az erős akarat.
Testünk pedig sokszor visszajelez.
Egyszerűbb esetben csak egy pillanatnyi feszültséget, gyomorszorítást vagy kellemetlen érzést tapasztalunk. Tartós stressz esetén azonban rendszeres testi panaszok is jelentkezhetnek.
Az is előfordulhat, hogy valamilyen belső félelemtől vezérelve nem úgy élünk, nem azt tesszük, amit a szívünk diktálna.
Elménk erős akarattal másfajta életmódra, viselkedésre vagy szokásokra késztet bennünket. Ez rövid távon biztonságot vagy megoldást jelenthet, hosszabb távon viszont belső feszültséget és kimerültséget okozhat.
A tartós lelki megterhelés hatással lehet az egészségünkre, de ebből nem következik, hogy egy súlyos betegség, például a rák, elfojtott félelmeink következménye lenne. A lelki önismeret segítheti a megküzdést, de nem helyettesíti az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A gyökércsakra a keleti spirituális hagyományokban a biztonság, a túlélés, az ösztönök és a földi létezés alapjainak jelképe.
Ebben a szemléletben sok olyan tulajdonságunkat kapcsolhatjuk hozzá, amely meghatározza alapvető reakcióinkat.
Például ha vitatkoznak a környezetünkben, főleg, ha ismerjük a feleket, hogyan reagálunk?
Próbáljuk szétválasztani őket? Beszállunk valamelyik oldalon? Pártatlanul átvesszük a kezdeményezést, hogy igazságot tegyünk? Elkeseredünk, vagy inkább csendesen eloldalgunk?
Mi határozza meg a reakciónkat? A félelem? A biztonság iránti vágy? A korábbi tapasztalataink? Vagy egyszerűen az, ahogyan megtanultunk viszonyulni a konfliktusokhoz?
A gyökércsakrához a hagyományos értelmezésekben az alapvető életösztönök és a szaporodás témája is kapcsolódik.
Hogyan választunk társat? Milyen tulajdonságokat keresünk a másikban?
Biztonságot, erőt, gondoskodást, védelmet? Vagy éppen elismerést, visszaigazolást, esetleg a másik feletti befolyást?
Előfordulhat, hogy erősebbnek, sikeresebbnek vagy tehetősebbnek szeretnénk mutatni magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk.
De vajon miért?
Mit szeretnénk megszerezni vagy bizonyítani? És milyen félelmek húzódhatnak meg a vágyaink mögött?
Ha gyerekkorunkból fájdalmas tapasztalatokat hordozunk, ha szüleink bizonyos helyzetekben nem tudtak megfelelő példát mutatni, ezek az élmények beépülhetnek későbbi gondolkodásunkba és viselkedésünkbe.
Amikor felnőttként hasonló helyzetekkel találkozunk, a régi érzések újra felszínre kerülhetnek.
Ilyenkor kétféleképpen is reagálhatunk. Megpróbálhatunk szembenézni velük, vagy minden erőnkkel elkerülni azt, ami fájdalmas.
Az előbbi kezdetben nehezebbnek tűnhet. Az utóbbi viszont hosszú időre fenntarthat olyan belső feszültségeket, amelyek befolyásolhatják mindennapjainkat, kapcsolatainkat és közérzetünket.
A tartós stressz például az emésztésünkre is hatással lehet. De a székrekedésnek, az aranyérnek és más testi panaszoknak különböző orvosi okai is lehetnek, amelyeket fontos kivizsgálni.
Hasonlóan összetett kérdés a szexualitásunk.
Előfordulhat, hogy nehezen tudjuk élvezni az együttlétet, vagy éppen túl gyorsan szeretnénk túllenni rajta.
Érdemes ilyenkor feltenni magunknak néhány kérdést.
Mire használjuk a szexet? Mit szeretnénk megélni általa? Közelséget, szeretetet, biztonságot, elfogadást? Vagy valami olyasmit próbálunk pótolni, ami hiányzik az életünkből?
Természetesen ezeknek a nehézségeknek is lehetnek testi, lelki és kapcsolati okai.
Bátorság kell ahhoz, hogy őszintén szembenézzünk önmagunkkal.
Hogy megkeressük azokat a régi tapasztalatokat, félelmeket és berögződéseket, amelyek ma is hatással lehetnek ránk.
És bármilyen fájdalmas vagy nehéz is olykor ez az út, érdemes elindulni rajta.
Nem azért, mert minden betegségünk mögött rejtett lelki okot kell keresnünk.
Hanem azért, mert önmagunk mélyebb megértése segíthet abban, hogy szabadabban, tudatosabban és nagyobb belső békében éljünk.
Komment