csakrák

Csakrák kicsit másképp - Negyedik fejezet.

szív csakra

2018 szept 29.

A szívvel jó érzés foglalkozni. A szívhez kapcsoljuk a szeretetet, az elfogadást és azokat a pillanatokat, amikor igazán közel érezzük magunkat valakihez. Talán nem véletlen, hogy a szívcsakra számomra egészen más világot jelent, mint az eddig megismert területek.

Csakrák kicsit másképp - Negyedik fejezet.

Innen jobb lesz, és nem is kicsivel.
Az eddig említett három régiót nem kell külön megnyitnunk. A szaporodás, a félelem és a harc ösztöne valamilyen formában mindannyiunkban jelen van.
Ez olyan, mintha ezt a három programot ingyen adnák az operációs rendszerhez.
A többi alkalmazás is eredendően ott van bennünk, de azok működéséhez már valami másra is szükség lehet.
A szívcsakra és az innen felfelé található másik három alapcsakra esetében számomra az a legérdekesebb, hogy ezeket igazából akarattal nem is lehet megnyitni.
Igen, ez egy paradoxon.
Az akarat mintha az alsóbb területekhez tartozna, ide pedig éppen azáltal juthatunk el, hogy megtanulunk lemondani róla.
Itt meg kell említenem, hogy a férfi és női operációs rendszerek között is lehetnek különbségek. :-)
Sokszor úgy tartjuk, hogy a nők könnyebben kapcsolódnak az érzelmeikhez, míg a férfiak inkább a logikára és az észérvekre támaszkodnak. A valóság természetesen ennél sokkal színesebb, hiszen mindkét képesség ott élhet mindannyiunkban.
Talán éppen ezért olyan különlegesek az emberi kapcsolatok. Másként látjuk, másként éljük meg ugyanazt a világot, és sokat tanulhatunk egymástól.
Ahhoz azonban, hogy félelem nélkül megélhessük a szív területét, hogy a szívcsakránk valóban megnyíljon, sok tapasztalatra és belső változásra lehet szükségünk.
Ez a régió számomra különösen összetett.
Sokféle érzés kapcsolódik hozzá, és ami még érdekesebb, hogy a saját tapasztalataim alapján négy különböző területre osztottam.
Legalábbis én így érzékeltem.
A szív oldalán, elöl, illetve a bal mellkas egész területén sokszor olyan érzetek jelentkeztek, amelyeket bizonyos emberekhez tudtam kapcsolni.
Számomra ez a szívcsakra legintenzívebb része. Sőt, talán az összes csakra közül itt tapasztaltam a legnagyobb intenzitást és összetettséget.
Sokszor rákérdeztem a szeretteimnél:
„Na, most mire gondoltál? Mit éreztél?”
Ahogy egyre többet figyeltem ezekre az élményekre, úgy éreztem, egyre jobban megértem a saját testi reakcióimat, és időnként mintha mások érzéseire is ráhangolódtam volna.
A hozzám közel álló embereknek nem kellett feltétlenül felém fordítaniuk a szeretetüket. Ha azt tapasztaltam, hogy szeretettel gondolnak valakire, olykor kellemes bizsergést éreztem a mellkasomban.
Amikor úgy éreztem, ez a szeretet kifejezetten felém irányul, az érzet néha inkább nyilallásszerű volt.
Máskor égetőnek, vagy különösen intenzív pillanatokban szinte villámcsapásszerűnek éltem meg.
Ezeket az összefüggéseket a saját élményeim alapján alakítottam ki. Nem tudhatom bizonyosan, hogy az érzetek valóban mások gondolataival vagy érzéseivel álltak-e kapcsolatban, de számomra akkor nagyon is valóságos tapasztalatok voltak.
Ide kapcsoltam a szívből fakadó izgalmat is, például amikor valamilyen esemény miatt izgultam, vagy valakinek nagyon drukkoltam.
Ilyenkor gyakran lüktetést éreztem.
A hátamon, a szív magasságában jelentkező nyomást vagy feszítést pedig sokszor ahhoz az érzéshez társítottam, hogy valakinek szüksége lehet rám.
Előfordult, hogy ez egészen erős, a lapocka környékén jelentkező izomfájdalommal járt. Volt olyan időszak is, amikor heteken át korlátozott volt a bal karom mozgása, nehezen tudtam felemelni vagy előrenyújtani.
Ma már fontosnak tartom hozzátenni, hogy az ilyen panaszoknak testi okai is lehetnek, ezért különösen a mellkasi fájdalmat és a karba sugárzó vagy mozgást korlátozó tüneteket nem szabad pusztán energetikai jelenségként értelmezni.
A mellkasom jobb oldalán, elöl jelentkező nyomást annak az élményéhez kapcsoltam, amikor úgy éreztem, valaki az én helyembe képzeli magát.
A hátam jobb oldalán érzett különös jelzéseket pedig ahhoz társítottam, amikor valaki mintha az én nézőpontomból próbált volna önmagára tekinteni.
Ezekből az élményekből alakult ki bennem a szívcsakra négy területének személyes értelmezése.
De a legszebb számomra mégis az volt, amikor szeretetet éreztem magam körül, és ehhez egy különleges, szinte áramló érzés társult.
Olyan volt, mintha átszellőzne a tüdőm.
De nem a megszokott módon, hanem elölről hátrafelé.
Mintha kellemes, friss, hűvös szellő töltené meg a mellkasomat.
Ilyenkor néha köhögnöm is kellett.
Egyszer elmentem egy találkozóra, amelyet lélekpárbeszédnek hívtak. Többen is egy olyan közösséghez tartoztak, ahol a szeretet, az elfogadás és a belső élmények megosztása fontos szerepet kapott.
Nagyjából tíz perc telhetett el, amikor már nem tudtam visszatartani a köhögést.
Mivel nem ismertek, valószínűleg inkább azt gondolhatták, hogy valamilyen légúti problémám van, mintsem azt, hogy én éppen különleges belső élményeket élek át.
Pedig számomra nagyon jó érzés volt ott lenni.
Úgy éltem meg, mintha az egész környezetet érzékelném, és mintha a korábban leírt, félelemhez és küzdelemhez kapcsolt belső feszültségek helyét valami egészen más vette volna át.
Nyugalom.
Szeretet.
Elfogadás.
Talán még azt érdemes megemlítenem, hogy amikor az ember meditál, amikor sikerül egy időre háttérbe helyeznie az állandó gondolkodást, és a kergetőző gondolatok lassan elcsendesednek, hasonló élmények is jelentkezhetnek.
Én ilyenkor néha ugyanazt a különös, átszellőző érzést tapasztaltam a mellkasomban, olykor néhány köhögés kíséretében.
A testem lassan elkönnyült.
Mintha megszűntek volna a megszokott határai.
És ahogy az elme zaja elcsendesedett, egyre kevésbé éreztem fontosnak mindazt, ami addig foglalkoztatott.
Lassan mintha maga a test is megszűnt volna létezni.
És a helyét átvette valami más.
Valami határtalan.
Időtlen…

Címkék: blog, Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.