csakrák
Csakrák kicsit másképp - Ötödik fejezet.
torok, homlok, korona csakra
A homlokcsakra, vagy más néven a harmadik szem, számomra nem egy „másik” világra nyit kaput. Sokkal inkább a gondolatokhoz, a figyelemhez és a kapcsolódás különös élményeihez kötődik. A koronacsakra pedig, bár sokféle érzetet tapasztaltam ezen a területen, egyelőre egyetlen jelenséggel kapcsolódott össze számomra igazán: az imádkozással.

A szívről még sokat tudtam volna írni, de innentől már rövidre fogom.
A torokcsakra ritkán, de akkor annál erősebben szokott jelentkezni nálam.
Elszorul, feszül.
Ezeket az érzeteket sokáig ahhoz kapcsoltam, amikor úgy éreztem, valaki nagyon szeretne elmondani valamit, de valamiért nem tudja vagy nem meri.
A torokcsakrát a spirituális hagyományokban gyakran a kommunikációval, az önkifejezéssel és a kimondatlan gondolatokkal hozzák összefüggésbe.
Valóban ismerős lehet mindannyiunk számára az érzés, amikor valami a torkunkon akad. Amikor szeretnénk megszólalni, de nem találjuk a szavakat, vagy éppen visszatartjuk őket.
A tartós feszültség olykor testi tünetekkel is járhat, de a torokfájdalmaknak és a torok betegségeinek számos orvosi oka lehet. Nem állíthatjuk, hogy az elfojtott gondolatok önmagukban súlyos betegséget idéznének elő.
A szívcsakránál korábban említett különös, átszellőző érzés néha olyan intenzívvé vált, hogy mintha egészen a torkomig felkúszott volna.
Volt olyan alkalom, amikor ezt szinte folyamatként tudtam végigkövetni.
Elindult egy érzet a mellkasom bal oldalán.
Úgy éreztem, sejtem, mihez kapcsolódhat, ezért nem próbáltam megállítani, egyszerűen hagytam kibontakozni.
Az érzés lassan szétterjedt az egész mellkasomban, majd fokozatosan középre összpontosult, és elindult felfelé.
Amikor elérte a torkomat, erős szorítást éreztem.
Mintha valami mondani akarna valamit.
A homlokcsakra.
A harmadik szem.
Nálam általában a homlok közepén jelentkeznek az ehhez kapcsolt érzetek, de olykor oldalra tolódnak, vagy mintha az orrom mögött érezném őket.
Többnyire nyomás, feszülés vagy kellemes bizsergés formájában tapasztalom.
Ezeket az élményeket gyakran ahhoz a benyomáshoz társítottam, hogy valaki rám gondol.
Sőt, amikor úgy éreztem, mintha gondolatban beszélne hozzám, néha egészen különös, mozgásszerű bizsergést tapasztaltam.
Mintha „járna a szája” a homlokomon. :-)
Természetesen ezekből a testi érzetekből nem tudhatom biztosan, hogy mások valóban rám gondoltak-e, vagy mit szerettek volna közölni. Mégis érdekes részei voltak annak, ahogyan a saját belső világomat megfigyeltem.
Ez a csakra számomra többnyire kellemes élményekkel kapcsolódott össze.
Végül a fejtető.
A koronacsakra.
Ezzel kapcsolatban egyetlen visszatérő összefüggést véltem felismerni.
Az imádkozást.
A fejtetőn jelentkező különféle érzeteket időnként ehhez a belső, elmélyült állapothoz társítottam.
És ezzel tulajdonképpen el is érkeztünk a hét alapcsakra sorának végére.
Alapvetően hasonlóan vagyunk felépítve, mégis nagyon különbözünk egymástól.
Amit én eddig megtapasztalhattam, az talán csak néhány százaléka annak a hatalmas világnak, amelyet a csakrák spirituális szemlélete megpróbál leírni.
Az egész rendszer, a jelképes mondanivalója, a szerepe és mindaz a segítség, amelyet az önismeretben nyújthat, számomra ennél sokkal többet jelent.
És akkor még csak a saját testünk határáig jutottunk el.
Komment