EZ mindenki más, én biztos nem!

2020 márc 24.

Ti milyen megszokásokat ismertek, amelyek szinte észrevétlenül természetessé váltak az életünkben? Olyanokat, amelyeken már el sem gondolkodunk, pedig ha egy pillanatra kívülről néznénk magunkra, talán egészen különösnek találnánk őket. Nekem ezek jutottak eszembe.

EZ mindenki más, én biztos nem!

Verekszünk az akciós bármiért, miközben akár a szomszéd utcában, az aluljáróban vagy az utcasarkon emberek fagynak halálra.
Villogunk az értelmetlenül drága, ki sem használt mobiltelefonjainkkal, miközben néhány ezer kilométerrel arrébb azt sem tudják, hogyan hívjanak segítséget, ha haldoklik a szerettük. Vagy éppen nincs is elérhető mentőszolgálat.
Az irodában panaszkodunk, hogy nem tudjuk megfelelően beállítani a légkondicionálót. Télen túl meleg van, nyáron túl hideg. Vagy fordítva. Eközben százmilliók élnek úgy, hogy nyáron a hőségtől szenvednek, télen pedig a hidegtől reszketnek.
Dudálunk, ha valaki néhány másodpercre feltart bennünket, és arrogánsan toljuk előre a nagy vasainkat. Közben rengeteg embernek nincs autója, amellyel dudálhatna vagy nyomhatná a pedált. És eszünkbe sem jut, hogy esetleg felvehetnénk valakit egy körre.
Ivóvízzel öblítjük le a WC-t, miközben ezer kilométerrel arrébb embereknek nincs mit inniuk. Vagy ha van, a szennyezett víztől súlyosan megbetegszenek.
Nyafogunk, ha nem ízlik az étel, amit rendeltünk, és jól megbüntetjük a felszolgálót azzal, hogy nem adunk borravalót. Közben eszünkbe sem jut, hogy vannak helyek, ahol a túlsúly szinte ismeretlen fogalom, mert az elegendő élelem sem magától értetődő.
Mi meg időnként leszívatjuk a felesleget. Vagy újabb és újabb csodamódszerekkel próbáljuk le(nem)mozogni.
Annyi ételt vásárolunk, hogy ha akarnánk, sem tudnánk megenni. Aztán különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül kidobjuk a szemétbe.
Unalmunkban a tévét bámuljuk, majd közösségi tevékenységként alaposan kibeszéljük a sorozatokat.


Persze rám egyik sem igaz. Ahogy arra sem, aki ezt olvassa! Ezek mind a többiek. Na de ha félni kell!


Félek, hogy nem marad az olcsó cuccokból, mire odaérek. Mert az a sok mihaszna, akinek semmi szüksége rá, biztosan megelőz.
Félek, hogy nem tudom összespórolni a legújabb kézikészüléket, és nem vonzom magamra a többiek elismerő tekintetét.
Félek, hogy melegem lesz, és nem tudom meghódítani a kiszemelt bibét. Vagy attól félek, hogy megfázom, és nincs egy rongyom, mármint egy megfelelően márkás és jól látható rongyom, amit felvehetnék.
Félek, hogy betolakodnak elém, és nem érek oda időben. Különben is, elém senki ne jöjjön be!
Félek, hogy nem tudok elég WC-papírt venni az armageddonhoz. Bocsánat, ez most nem stimmel… Félek, hogy megszólnak, ha nem húzom le a WC-t.
Félek, hogy nem érte meg az a rengeteg pénz, amit ezen a drága, „jól-mutatok-itten” helyen fizettem azért a két négyzetcentiméternyi nem-tudom-micsodáért, amit ételnek neveznek. De legalább jó fotót lehet készíteni róla!
Félek, hogy nem megfelelő az alakom ahhoz, hogy erősnek vagy csábítónak tűnjek.
Félek, hogy nem lesz mit ennem. Pedig már a harmadik hűtőt üzemeltem be.
Félek, hogy lemaradok a sorozatomról. A sorozataimról. Az összes sorozatról! Bármelyikről, amelyikről olyan okosan szoktam beszélni.


Persze ez sem igaz senkire a civilizált világban. Na de ahol nem civilizáltak!


A civilizálatlanok… JÉÉÉÉ! Milyen régi divatot hordanak!
A civilizálatlanok telefonjának még érintőképernyője sincs.
A civilizálatlanok hónalján ott az izzadságfolt. Meg amúgy is saját horgolású pulóvert hordanak. ÉS milyen rondát!!!
A civilizálatlanok azt sem tudják, mi az a dugó. Még az üvegben sem… Mert sokuknak üvegük sincs. Poharuk meg pláne. A patakból isszák a vizet.
A civilizálatlanok még az angol WC-t sem ismerik. Sőt! Angolul sem tudnak.
A civilizálatlanok azt sem tudják, mi az a borravaló. Még pénzük sincs. Nemhogy ételt tudnának rendelni.
A civilizálatlanok nem szoktak futni meg gyúrni. Mert nem érdekli őket az alakjuk. Csenevészek…
A civilizálatlanoknak nincs áramuk, nemhogy hűtőjük. Amúgy is minek nekik, amikor sokszor csak azt ehetik, amit a környezetük biztosítani tud.
A civilizálatlanok olyanok, mint a Walking Dead szereplői. Csak néznek bambán, amikor beszámolok a Trónok harcáról.


ÉN ilyen embereket sem ismerek! Ez különben is arrogancia.


Tudjátok, mi az abszolút arrogancia?
Hogy még Istent is a saját képünkre formáljuk.
Már aki egyáltalán elgondolkodik azon, hogy rajta kívül bárki más is létezhet.
Na, ez pedig a cinizmus!
Mert a fentebb írtak természetesen senkire nem igazak.
Így aztán senki sem érdemli meg, hogy bármi olyan történjen vele, ami félelmet kelt benne.
Bármi olyan, ami megkérdőjelezheti azt a világot, amelyet maga köré épített.
És ha mégis előfordul valami ilyesmi, akkor biztosan meg lehet magyarázni valaki mással.
Hogy arról más tehet.
Mert az egyetlen igazán biztos dolog mindenki életében az igazságérzete.
Na, az aztán kikezdhetetlen!

Címkék: Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.