Járványok az elmúlt kétezer évből.

2020 ápr 07.

Egy kis statisztika az elmúlt kétezer év nagy pusztítást végző járványairól. Vajon mit mutatnak a történelmi adatok, és milyen tanulságokat vonhatunk le belőlük a koronavírus-járvány idején? A számok mögött számomra egy ennél is fontosabb kérdés húzódik meg: képesek vagyunk-e változtatni azon, ahogyan a világunkhoz viszonyulunk?

Járványok az elmúlt kétezer évből.

2020. április 6-án írt gondolatok és az akkor rendelkezésre álló adatok.


Egy kis statisztika az ismert, nagyobb pusztítást végző járványokról az elmúlt kétezer évben.

                                           

Mikor történt (i.u.)

Járvány neve

Földön élt emberek száma

Ismert halottak száma

Elhunytak aránya

170

Antonine pestis

~200 millió

~7,5 millió

3,75%

540

Justinianus pestis

~250 millió

~62 millió

24,8 %

1340

Fekete halál (pestis)

~400 millió

~140 millió

35%

1860

Harmadik pestis

~1,2 milliárd

~12 millió

1%

1919

Spanyolnátha

~2 milliárd

~75 millió

3,75%

A történelmi számok erősen bizonytalan becslések. A táblázat az eredeti, 2020-ban felhasznált adatokra épül; a százalékok az áldozatok becsült számát viszonyítják a korabeli teljes világnépességhez, nem pedig a fertőzöttek számához.

A 2020. április 6-án rendelkezésre álló adatok alapján a koronavírus esetében 1 280 046 igazolt fertőzöttről és 69 789 halálesetről tudtunk. Ez az akkor nyilvántartott esetekhez viszonyítva körülbelül 5,4%-os halálozási arányt jelentett.

Persze ez az összehasonlítás több szempontból is bizonytalan. Egyrészt a régi járványok áldozatszámait csak becsülni tudjuk. Másrészt nem mindegy, hogy egy járvány néhány évig vagy több évszázadon át pusztított. A Justinianus-kori pestis például több hullámban, hosszú időn keresztül jelentkezett. A fekete halál legpusztítóbb időszaka viszont néhány év alatt követelt elképesztően sok áldozatot.

Ráadásul ezek a járványok nem egyformán érintették a világ különböző térségeit. A Justinianus-kori pestis különösen súlyos pusztítást végzett a Bizánci Birodalomban és a mediterrán térségben. Egyes becslések szerint bizonyos területeken a lakosság igen jelentős része elpusztult.

És azt se felejtsük el, hogy akkoriban az emberek többnyire nem tudták, mi okozza a betegségeket, és milyen módon terjednek. Nekünk viszont már rendelkezésünkre áll a modern orvostudomány. Most, 2020 tavaszán abban reménykedhetünk, hogy sikerül lelassítani a járvány terjedését, és idővel hatékony kezelések, illetve védőoltások is rendelkezésre állnak majd. Ezért joggal bízhatunk abban, hogy nem kell a történelmi járványokhoz hasonló pusztítással számolnunk.

De sajnos most sem tudok elmenni amellett a véleményem mellett, hogy mindez egy sokkal nagyobb kérdést is felvet. A létszemléletváltás szükségességét.

Mert számomra ez a vírus egyfajta figyelmeztetés is. Az ember, a mai világ csúcsragadozója, lassan körbeérte a Földet. Szinte nincs olyan terület, amelyre ne terjesztette volna ki a befolyását. A természetet egyre inkább a saját igényeihez akarja alakítani, és gyakran elpusztítja vagy kiszorítja azt, ami az útjában áll. Mint egy vírus, amely a gazdaszervezet erőforrásait használja a saját szaporodásához.

Tudom, ez erős hasonlat. De vajon nem érdemes elgondolkodni rajta? Mi történik, ha egy élő rendszer valamelyik része korlátlanul akar növekedni, miközben nem törődik az egész rendszer egyensúlyával?

Ha mi nem vagyunk hajlandók visszavenni a hódításainkból, előbb-utóbb szembesülnünk kell a természet korlátaival. A vírust is meg akarjuk állítani. Gyógyszereket és védőoltásokat fejlesztünk, hogy megvédjük magunkat a pusztításától. És néha azon gondolkodom, vajon a Földnek nincsenek-e olyan folyamatai, amelyek hasonlóképpen korlátokat szabhatnak a mi terjeszkedésünknek.

Ezt persze nem szó szerint értem. A természetnek nincs tudatos büntető szándéka, és egy járvány sem erkölcsi ítélet az emberiség felett. De az analógia számomra mégis figyelmeztető.

Mert ha egy pillanatra visszatérünk az akkori 5,4%-os arányhoz, és pusztán gondolatkísérletként a Föld 7,5 milliárd lakosára vetítjük, több mint 400 millió embert kapunk.

Négyszázmillió embert!

Természetesen ez nem járványügyi előrejelzés. Az igazolt fertőzöttek között mért halálozási arányból nem lehet így kiszámítani, hogy a teljes emberiségből hányan halnának meg. De a szám nagyságrendje akkor is elgondolkodtat.

És engem végül nem is az érdekel leginkább, hogy pontosan hányan betegednek meg. Hanem az, hogy képesek leszünk-e tanulni abból, ami történik velünk. Hogy végre megértjük-e: nem élhetünk úgy ezen a bolygón, mintha minden kizárólag a miénk lenne.

Mert ha továbbra is csak hódítani, birtokolni és fogyasztani akarunk, akkor előbb-utóbb olyan következményekkel találhatjuk szembe magunkat, amelyeket már nem tudunk egyszerűen félresöpörni.

És akkor lehet, hogy nem is a vírus lesz a legnagyobb problémánk.

Hanem mi magunk.

Forrásanyagok (az eredeti, 2020-as íráshoz):

Portfólió:

https://www.portfolio.hu/gazdasag/20200405/a-vilagtortenelem-10-legpusztitobb-jarvanya-a-kanyarban-sincs-a-koronavirus-423814?utm_source=index.hu&utm_medium=doboz&utm_campaign=link

Wikipedia:

https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BAln%C3%A9pesed%C3%A9s

Johns Hopkins egyetem: COVID-19 adatai április 6.-án.

 

Címkék: Blog

Komment

Kommenteléshez be kell lépni.