KÜLÖNcSÉG
Az emberi elme folyton megkülönbözteti önmagát, hogy igazolhassa saját létjogosultságát. Mindig és mindenhol csinál valamit, csak ne kelljen megállnia. Mert a mozdulatlanságban egyszer csak rázúdulna a felismerés: talán nincs is miért maradnia. Minden ragaszkodása csupán a saját FÉLelméből fakad, abból, hogy EGYEDül van.

A szeretet lehet kint Csodálatos ez a világ
és lehetséges bent. gyönyörű, amit érezhetek.
Lehet kintről befelé, Jó érzés, hogy szeretnek,
és lehet bentről kifelé. én is mindenkit szeretek.
Lehet fentről lefelé, Isten szeret minket,
és lehet lentről felfelé. hálás vagyok neked Atyám!
Az igazi szeretet viszont egyszerűen csak VAN. Ugyanúgy nélkülem, mint velem. És mindez akkor válik igazán a részemmé, amikor már nem létezem úgy, ahogyan eddig önmagamat ismertem. Amikor az egyén már csupán egy én. Amikor elengedem azt, aki folyton mindenre GONDol. Amikor már nem nézek befelé, mert nincs külön ÉN. És nem nézek kifelé sem, mert nincs többé EGO. Amikor elveszítem azt az oly sokáig keresett és végre megtalált ÉNségemet. Már nincs kit dicsérnem, és nincs kit elítélnem. Nem irigylek senkit, és engem sem irigyel senki. Nincs többé szükség arra, hogy bárkit vagy bármit önmagamhoz viszonyítsak. Amikor a VAN elveszíti a határait, és a KÜLÖN többé nem létezik. És én mégis sírok az ajtóban állva. Mert nem tudom, hogy akit most elveszíteni készülök, valójában sohasem létezett úgy, ahogyan hittem. Még mindig kapaszkodom abba, aki csupán a KÜLÖNség látszata.
Abba, aki oly sok évtizeden át harcolt és szenvedett, elveszett és szeretett, adott és kapkodott, halogatott és ragaszkodott. Aki mindig és mindenhol csinált valamit, csak ne kelljen megállnia. Mert a mozdulatlanságban egyszer csak rázúdulna a felismerés, hogy nincs miért maradnia. És minden ragaszkodása csupán a saját FÉLelme.
Hogy EGYEDül van.
Komment