Logika
Logikusnak tartom, hogy rend a lelke mindennek. És aki ezzel nem ért egyet, az bizony nem gondolkodik logikusan. Sőt! Talán egyáltalán nem is gondolkodik! 

Logikusnak tartom, hogy előre megtervezzem a napomat. Ha munkanap van, reggel időben felkelek, megreggelizem, és elindulok. Hiszen logikus, hogy a munkámat egy kialakult rend szerint végezzem.
Logikusnak tartom, hogy úgy neveljem fel a gyermekeimet, hogy a lehető legjobban boldoguljanak az életben. Hogy sikeresek legyenek, és mindent megtaníthassak nekik, amire később szükségük lehet.
Logikusnak tartom, hogy biztonságban akarjam érezni magam. Ezért betartom az általam logikusnak gondolt szabályokat, és igyekszem az elfogadott rend szerint élni.
Logikusnak tartom, hogy mások is alkalmazkodjanak ehhez a rendhez, és ugyanúgy betartsák a szabályokat.
Logikusnak tartom, hogy ezen a mostani nehéz időszakon minél hamarabb túljussak. Jelentse ez a korlátozások feloldását, a gyerekek visszatérését az iskolába, a munkám visszakapását vagy éppen a munkámmal kapcsolatos bizonytalanság megszűnését. Hogy végre újra élhessek, örülhessek, dolgozhassak.
Logikusnak tartom, hogy még ha meg is döbbent, mennyi mindent képes megváltoztatni egy egészen apró dolog, előbb-utóbb minden visszatérjen a régi kerékvágásba.
Logikusnak tartom, hogy akik betartják a szabályokat, visszakapják a korábbi életüket.
És teljesen logikusnak tartom, hogy ha jól végzem a munkámat, megfelelően viszonyulok másokhoz, és törekszem arra, hogy rend legyen bennem és körülöttem, akkor végül minden helyrebillen.
A logika átszövi életem minden pillanatát. Az ébredéstől kezdve a családon belüli és kívüli viselkedésemen át egészen a mindannyiunk életét meghatározó rendig. Hiszen nélküle szinte elképzelhetetlen lenne a mindennapi létezésem.
Nem tudnék mihez viszonyítani.
Nem tudnám értelmezni a körülöttem zajló eseményeket.
Sőt, logika nélkül talán semmit és senkit nem tudnék igazán megérteni.
Most éppen kibillentem ebből a megszokott, logikus menetrendből. De természetesen ez sem tarthat örökké. Előbb-utóbb újra megtalálom a rendet. Ha másutt nem, hát a saját fejemben, vagy legalább a közvetlen környezetemben.
Mert ennek így kell lennie.
Hiszen ez a logikus.
Na de mi történik akkor, ha egyszer csak megszűnik a logika?
Mi marad, ha többé nem találom meg a rendet?
Ha állandósul az érzés, hogy fogalmam sincs, mi lesz velem?
Ha minden, amihez éppen sikerülne alkalmazkodnom, újra és újra megsemmisül?
Ha nincs többé kapaszkodó, nincs kiszámíthatóság, és semmi sem úgy történik, ahogyan azt előre elterveztem?
Akkor mihez kezdek?
A július meleg hónap lesz.
Logikusnak tartom, hogy addig még bőven lesz időm átgondolni a fejemben támadt zavart.
Komment