Mire vársz ember…?
VÁROD, hogy egyszer majd eljöjjön a megváltás ideje. Hogy végre képes legyél megélni mindazt, amire igazán vágysz. Hogy elérkezzen az a bizonyos pillanat, amikor már semmi sem akadályoz abban, hogy önmagad légy.

De addig is tartalékolod magad holnapra. Vágysz valamire, ami majd eljön. Valami másra, valami jobbra, valami olyanra, amitől végre boldog leszel.
Mindig arra a bizonyos eljövendő másra. És közben ügyesen eléred, hogy soha ne éld meg igazán a mai napot. Pedig vannak ötleteid. Vágyaid. Dolgok, amelyeket szívesen megtennél. Csak úgy, MAGADNAK. Nem azért, mert hasznosak, nem azért, mert logikusak, és nem is azért, mert bármit elérhetnél velük. Egyszerűen azért, mert örömet okoznának. De megállítod magad.
Mert úgy gondolod, most nem lehet. Most takarékoskodni kell. Az időddel, a pénzeddel, az energiáddal, önmagaddal. És azt hiszed, ez a logikus döntés.
EMBER! SOHA nem fogod élvezni a mát, ha mindig a holnapnak élsz!
LEGYÉL MA!
Félsz attól, hogy holnap nem lesz miből élned, ezért már ma lemondasz mindarról, amit ebben a pillanatban jónak érzel. Elhalasztod az örömöt, elfojtod a vágyaidat, és meggyőzöd magad arról, hogy mindezt a jövőd érdekében teszed. Csakhogy ezzel éppen attól fosztod meg magad, amid most valóban van.
A MÁTÓL!
GONDOLJ BELE!
Mivel nem teszed meg azt, amire a jelen pillanat hív, mert attól félsz, hogy nem lesz holnapod, végül NINCSEN MÁD!
És az a holnap, amelyre annyira vigyázol, soha nem válik azzá az életté, amelyre vágysz.
Mert amikor elérkezik, abból is újabb holnapot csinálsz.
Így aztán a holnapodat is megölöd.
Éppen azzal, hogy ma nem mersz élni.
Komment